ELŐSZÓ

Szerencsére vannak könyvtárak, ahol a hely- és érdeklődés hiánya nem ítélte kiselejtezésre a hajdan népszerű és sokat használt köteteket, a Színjátszók Kiskönyvtára sorozatot.

Hálásak lehetünk a könyvtáros szakmaiság és a kegyelet megnyilvánulásáért, mert a raktárak eldugott polcain igazi gyöngyszemekre lelhet az elmúlt 40 év kiadványai közt válogató, akinek nem volt könnyű dolga, hiszen több szempontot kellett figyelembe vennie választásakor. Mindenek előtt a minőség, az időtállóság, a játszhatóság követelményét; a csoportok felkészültségét, létszámát, körülményeit, közönségük érdeklődési körét, támogatottságuk mértékét, a szcenikai követelmények teljesíthetőségét.

A gazdag kínálatból hat művet adunk most kézbe, páronként bizonyos tematikai egység megvalósulásával.

Így külön érdekességet jelenthet két-két mű előadása egy est során, annál is inkább, mert azonos tematikán belül egy rövidebb terjedelműt egy hosszabb lélegzetű követ; vagy kamara-jellegűt egy sok szereplőt igénylő.

Természetesen mindegyik előadható önálló darabként is, de kifejezetten izgalmas lenne a párosítás, hiszen a mondanivaló ütköztetése sajátságos kicsengéssel ajándékozná meg a közönséget és a játszókat.

Férfi és nő viszonyának kibogozhatatlan, – mégis ismerős – motivációit, szomorú és mulatságos, szokványos és meghökkentő fordulatait mutatja be két francia szerző Jules Renard és Jean-Claude Carriere A szakítás öröme, illetve a Napló című műve. Időben, stílusban igencsak távoliak egymástól, ám tétjük egy: lehetséges-e és hogyan egy kapcsolat fenntartása, vagy éppen megteremtése.

Érvényesülés, korrupció, manipuláció, pénzszerzés vagy tisztesség; a családi kapcsolatok, egyéni érzelmek, vagy azok elfojtása az anyagi és pozicionális érdekek által uralt körülmények között a másik “páros” problematikája.

Babits Mihály: A Simóné háza és Babay József: Postaláda című darabja annyi áthallással lehet kínosan aktuális, noha mindkettő a múlt század első harmadában született.

Fikció és valóság, fantasztikum és realitás keveredik – ötvöződik Alberto Moravia: Az interjú és Bernard Kops: Péter Mann álma című színművében. Szegények és gazdagok, feltörekvők és kiszolgáltatottak szerepe és szerepcseréje a kapitalizálódás térhódításában, szellemes, meghökkentő és nyomasztó fordulatokkal, abszurd víziókkal. Igazi, méltó feladat a színrevitelük!

Minden mű után – az eredeti kiadásban is szereplő – elemzés, rendezői utószó található, melynek változatlan közlése a szakmai célszerűségen túl tiszteletadás szerzőjüknek, élőknek és eltávozottaknak…

Ez a munkájuk is dokumentálja el nem évülő érdemeiket az amatőr színjátszás rangjának, minőségének megteremtésében és ápolásában.

Örömöt adó felkészülést, boldog előadásokat és megérdemelt sikert kíván a szerkesztő

Benke Éva