Saint-Amand-i informatikai klub

Az a tájékoztatás, amit tagjainknak nyújtunk, érinti a programozást, a kezelést és a kommunikációt.

Azt vesszük észre, hogy a programozás már nem olyan érdekes. Az emberek, akik megveszik a számítógépet, tar-tanak az olyan műveletektől, mint az alkalmazások és a rendszerbeállítások, amit egyébként egyre inkább a szállítók elvégeznek. A számítástechnikai eszközök magasabb szintű felhasználása elsősorban az otthoni használathoz kötődik (levelezés és a személyes könyvelés), aztán következik az internetes kommunikáció és az elektronikus levelezés.

Az egyesület tagjai főképp a 30 és 50 év közöttiekből kerülnek ki. Vannak idősebbek is, nyugtalanok és mohón keresik az informatikai ismereteket, mert el akarják kerülni, hogy magukra hagyják őket. A fiatalok távolabb maradnak. Gyakran ők maguk rakják össze a gépüket és egymás között a saját külön nyelvükön kommunikálnak.

Az egyesület úgy néz ki, mint egy, a tagoknak fenntartott szolgáltatás, a viszonteladókkal többé-kevésbé szoros együttműködésben. Szervezünk tapasztalatcseréket és olyan foglalkozásokat, ahol lehetőség van megismerkedni a gyorsan, túlzottan is gyorsan fejlődő eszközökkel.

Mi a fogyasztó védelmét és tájékoztatását ellátó egyesület vagyunk. Ezen a címen a város támogat minket. Megpróbáljuk megértetni a tagjainkkal azt, ami nekünk a legfontosabbnak tűnik az olyan kirakatok előtt állva, amik a divat hatására ébresztik fel az emberek sóvárgását: hogy vásárlásaikat a szükségleteik szerint alakítsák.

A jövőnk az, amiről lehetetlen bármit is mondani, annyira gyorsan fejlődik a technológia. Ami az egyesületet illeti, látunk felvonulni olyan embereket, akik idejönnek tanulni, aztán pedig eltűnnek. A nyugtalanító csak az, hogy az utánpótlás nem jön.

Előadás-animációk a megsegítésért

Az egyesületünk célja olyan animációkat szervezni, amelyek nyereségüket átadják a karitatív szervezeteknek, úgy, hogy a kezdeményezés mindig a fiataloké. A pénzt a Raoul Follereau Alapítvány, a Vöröskereszt, a Szív Vendéglői-lánc és mások kapják... Ebben az évben ingyenes koncertet szerveztünk. Az eredmény minden várakozásunkat felülmúlta. Két éves fennállásunk alatt közel tucatnyi előadás-animációt szerveztünk így.

Mindez szorosan összefügg a személyes pályám alakulásával. Ugyanis az iskola után a párizsi tűzoltóságnál kötöttem ki. Aztán visszajöttem Saint-Amandba, és a kórházban egy gondozó-kisegítő állást kaptam. Utcai előadásokat csináltam. A polgármesteri hivatal először csak termet kölcsönzött nekem. Aztán kezdtem felelősséget is vállalni: olyan fiatalok kerestek fel, akik táncolni tanulni akartak.

Én a személyes mozgatóimat használom fel arra, hogy ez az egész működjön. A másik vetületben a mi hozzáállásunkról mondható lenne, hogy érdek nélküli. Nyilván a támogatások révén közpénzeket használunk, de számomra a szabadidős tevékenység igenis szolgálhat arra, hogy se-gítsünk az embereknek. Sajnálatosnak találom egyébként, amilyen a kapcsolatom a sajtóval. Önkéntesek vagyunk, minden nap küzdelmes számunkra, és nem veszem észre, hogy a média egyáltalán felfogná, mit is csinálunk. Én nyílt kártyákkal játszom, és a sajtó néha mégis értelmetlen vitákat provokál.

A Saint-Amand-Montrond-i Fiatal Dolgozók Otthona

Egy 80 ágyas fogadókapacitással rendelkezünk, ami meghaladja az országos átlagot, hiszen az csak 50. Az otthon 26 fizetett dolgozót alkalmaz. A kihasználtság aránya 70 százalék. Fiatal munkavállalókat fogadunk, szakmunkástanulókat, családi nehézségekkel küzdő embereket, elefántcsontparti diákokat, akik a kézműipari középiskolában folytatják tanulmányaikat, a Biciklista reménységek gyűjtőpont tanulóit a Sport-Tanulmányok keretében. Még egy kerékpár-világbajnoknőnk is van.

A város bizonyos mértékben fenntartja a Biciklista reménységek gyűjtőpontját. Az Ifjúsági és Sportminisztérium, valamint az Oktatási Minisztérium szintén támogatják a sportot. Az elefántcsontparti diákok részesülnek egy, a konzulátusuk nyújtotta segélyben. Vannak időszakos bentlakóink, akik után lakhatási támogatást kapunk a szociális intézményektől. A fiatalok is kapnak lakhatási támogatást...

Az otthon valós szolgáltatása a szállásadás, de van egy szociális jellegű éttermünk is, amelyik naponta 400 étkezést bonyolít le. Ahhoz, hogy ebben részesülhessenek, be kell lépni az egyesületbe. És természetesen szervezünk animációs programokat is: az AIDS-ről, az egészségről, az ifjúságról stb.

Szükséges, hogy aktív kapcsolatot tartsunk fenn a konyhai csapatok és az oktató-nevelő munkát végzők között: ha csak vendéglátást nyújtanánk, a magánszféra kereskedelmi konkurenciájával találnánk szembe magunkat. Márpedig mi csak a szervezést végezzük, nonprofit rendszerben.

Én az Otthon igazgatójaként Saint-Amand alprefek-túráján az egyesületek osztályának vagyok a vezetője. Már nagyon régóta különböző egyesületek tagja vagyok. Mielőtt elnök lettem volna, 1996-tól kezdődően kezelője vol-tam az Otthonnak. Gyakran a munkánkkal járó felelősség olyan képzettséget kívánna meg, ami túllép a hagyományos egyesületi kereteken. Amit szemére vetek az egyesületi mozgalomnak, és legfőképp az államnak, az az, hogy nem adja meg az egyesületeknek a fejlődésükhöz szükséges eszközöket.